Mi kell hozzá?
Azt szokták mondani, hogy kezdetben három dolog elég a kovácsoláshoz: tűzhely, üllő és kalapács. Ezekkel már létre tudjuk hozni a többi szerszámot. Manapság ezt nem muszály követni mert sok szerszámot könnyebb és egyszerűbb megvenni de amit nem tudunk, azt mi nekünk kell elkészíteni. A többi szükséges szerszámok: -satu
-üllőbetétek
-fogók
Részletesebben: -Kalapács:
Otthoni kovácsoláshoz alapból 3 méretű kalapács elég. Kell egy kicsi(kb.0,5 kg-os) egy közepes(1,5-2,5kg-os) és egy nagy nehéz(3-3,5 kg-os) kalapács. A kisebb súlyú de gyorsabb kalapács ütések az anyag külsű felületére míg a nehéz, lassú kalapács ütések a fém belső szzerkezetét alakítják át. Az elején a nagyoláshoz érdemesebb a nagy kalapácsot használni de aztán a munka többi részét leginkább közepes kalapáccsal végezzük.
-Üllő:
2 fajta van: egyszarvas és kétszarvas üllő. Vannak még kisebb különböző mesterségekhez való üllők is. Ha az üllűre kalapáccsal ráütünk, akkor az visszapattan és csengő hangot ad. Amelyik üllőről már nem pattan vissza a kalapács és nem cseng, az már nem jó. Ezért ilyet nem szabad megvenni. Az ülő alá valamilyen stabil, nehéz farönk vagy homokkal teli hordó a legjobb. Akkor van jól beállítva ha az üllő mellé állunk, kihúzzuk magunkat, leengedjük a karunkat és a teteje éppen súrolja az öklünket. Fontos még az, hogy ne legyen túl kicsi tömegű mert akkor nem áll eléggé ellen a nagyobb ütéseknek. Tehát minimum egy 30 kg-os lenne jó. Egy vagy kettő lyuk szokott az üllőn lenni amiknek az üllőbetétek befogadásánál és a lyukasztásnál van szerepük. Elméletileg ha az üllő köré láncot tekerünk vagy az üllőlyukba egy u alakú vasat teszünk akkor az üllő csengése kevésbé lesz hangos a fülünknek és így véd egy kicsit a halláskárosodástól. Én nem tapasztaltam túl nagy különbséget, de azért egy próbát mindenképp megér.
-Tűzhely:
A kovácstűzhely elengedhetetlen tartozéka a fújtató. Ez lehet kézi és elektromos is. Kézi fújtatót használtak a régi időkben is mert akkor csak az volt, de manapság is használhatunk ilyet ha tradicionálisak akarunk maradni. Persze ilyenekhez, főleg nagyobb darabokhoz, elég nehéz hozzájutni, úgyhogy vagy magunk csináljuk meg vagy marad az elektromos.Az elektromos fújtató azért jó mert sokkal hatékonyabb a kézi változatnál, viszont az fogyaszt áramot is ami nem sok, de ezt is meg kell említeni. Több féle, fajta kivitelezésű van ezért ilyen fújtatókat könnyen be lehet szerezni vagy akár összedobni egy használt ventillátorból is. Ja, és van még a lábbal hajthatós fújtató ami azért jó mert nem fogyaszt áramot és a hagyományosnál hatékonyabb. Hátránya annyi, hogy az elektromosnál nem hatékonyabb és azt sem tudom, hogy mennyire beszerezhetők ilyen darabok. A fújtatók feledata, hogy minél több levegővel lássa el a kovács tűzet, hogy az megfelelő hőmérsékletre tudja izzítani a vasat. Tüzelőanyagnak használhatunk faszenet, kokszot, lángborsót. A koksz a legjobb, de régen sokáig csak faszénnel kovácsoltak. Úgyhogy az is jó megoldás ha sima grill faszenet veszünk, bár nem a legolcsóbb. Visszatérve a tűzhelyhez, csinálhatunk mobil tűzhelyet fémből vagy fixet téglából. Az még fontos, hogy a füst mindenképp jól el legyen vezetve ha belső helysiégben kovácsolunk és mindig legyen valamilyen tűzoltásra alkalmas eszközünk. Vannak még gáztüzelésű kovácstűzhelyek is de ezek nem otthoni kovácsoláshoz valók.
-Fogók: Régen a kovácsmesterek maguk csinálták a fogóikat. Ezzel is lehet próbálkozni de először inkább körül kell nézni a vásárokban a régiségek között. Manapság elég sok öreg bácsi árulja a régi rozsdás szerszámait, amik nagyon értékesek tudnak lenni egy kezdőnek, ha kicsit helyre hozzuk őket. szóval ha mégsincs sehol fogó vagy olyan speciálisat keresünk, hogy biztos, hogy nem lesz, akkor kell megróbálkozni a saját fogó elkészitésével. Nagyon sok féle fogó van, a legalapvetőbbek: -lapos fogó
-gömbvas fogó
Azért az is jó már ha van otthon egy kombinált fogónk, egy műszerész fogónk és egy harapófogónk. Ezek is sok féle helyzetben jók lehetnek.
A kovácsmesterség alapvető fogásai
Ezek azok az alapműveletek, amelyeket nagyon gyakran használunk és amelyekre mindig szükségünk lesz. Én nekem is sokat kell gyakorolnom még.
1. Hegyezés: Ez az egyik legegyszerűbb eljárásmód, viszont nagyon gyakran alkalmazzuk. Amikor egy körkeresztmetszetű rudat hegyezünk, először szögletes formát vesz fel, majd sokszögletüvé kalapáljuk, végül elérjük a körkeresztmetszetű formát. A hegyezés során a nyújtás irányába, magunktól távolodó, ,,nyúzó" ütésekkel kalapálunk. Ezáltal elősegítjük az anyag mozgását a hegy felé. Ezt a módszert használjuk a szegektől a késeken átmindenféle rúd, pálca kihegyezésére. Tekintet nélkűl arra, hogy a darab eredeti formája négyzet vagy kör alakú , a hegyezés kezdetben mindig négyzetes formát vesz fel.
2.Hajlítás: A hajlítás egy díszitő eljárás, amelyet rendszerint a vasrúd végén laposítás és hegyezés után végzünk. Lehet hajlítóbetét segítségével is hajlítani, de lehet úgyis, hogy felmelegítjük a végét és lenyomjuk vagy az üllő szélén lehajlítjuk. Az üllő szarván is lehet hajlítani.
3.Nyújtás(ferde lapolás): Az anyag egy részének elvékonyítására szolgáló módszer. Itt is ,,nyúzó" ütéseket kell alkalmazni. Nagyon sokszor használjuk ezt az eljárást is. pl.:kovácshegesztés elött.
4. Árkolás: Ebben az esetben egy árkolókalapács és egy árkoló üllőbetét segít az izzó vasnak, hogy kiterjedjen, szétterüljön, de ebben a nyújtás is szerepet játszik.
5. Lyukasztás: Ez az eljárás-a legkisebb darabokat leszámítva- a fúrást helyettesítheti. Gyorsan kell kivitelezni,mielött az anyag lehűl.Az olyan nagyobb darabok esetében, mint például a kalapácsej, az anyagtorzulás elkerülése végett fontos, hogy a lyukasztószerszám hegye viszonylag hideg legyen. Szórjunk egy csipetnyi hamut a lyukba, hogy alyukasztóhegye ne forrósodjon fel.A lyukasztás előnye, hogy bármilyen alakú lyukat létrehozhatunk a körkeresztmetszetűtől a négyszögletesen, oválison át a csiszolt gyémánt alakúig.
6. Szegecselés: Ezzel a módszerrel két fémdarabot illesztenek és kapcsolnak össze oly módon, hogy a vasszegecs végeit mind a két oldalon laposra kalapáljuk.
7. Hasítás: A hasítás eljárásának rengeteg alkalmazási területe van a dísztárgyaktól kezdve a szerszámkészítésig. A hegyezés mellett a tűzikovácsolásnak ez a leggyakoribb művelete. Hasításkor leginkább a vágószerszám élének megfelelő hőmérsékleten tartására kell odafigyelni. Mivel az anyag elég vékony, könnyen felforrósodik, ezért hirtelen eltorzulhat. Ez különösen igaz akkor, amikor olyan kemény munkadarabokat vágunk vagy hasítunk, mint pl. a fejsze. Az anyagot mindkét oldalról be kell hasítani, de puhább anyagoknál elég lehet csak az egyik oldalt behasítani.
8. Duzzasztás:Ez az eljárás lényegében a hegyezés ellentéte. A duzzasztásnál a vas tömegét kalapáccsal egy adott ponton magas hőmérséklet mellett növeljük. A hevítés helyét nagyon pontosan kell meghatározni, mert egyébként a nem kívánt irányba torzulhat az anyag.
9.Csavarás: Sok esetben a csavarás díszítő módszer, bár egyes tárgyaknál praktikus jelleget is ad. Díszítőfunkciót pl.ablakrácsokon, korlátokon, konyhai eszközökön tölthet be, hasznos funkciójapedig az olyan szerszámok esetében lehet, amelyeknek füle, fogója van. A csavarás hosszát és sűrűségét nemcsak az elfordtások száma határozza meg, hanem a hőmérséklet is. Nagy hőmérsékleten sűrűbb csavarás hozható létre. A csavarás csak négyzet, téglalap és hatszög profilú vasnál lehetséges, körkeresztmetszethez nem alkalmazható.
